A gyász bármilyen riasztó szó, mindenki életében bekövetkező érzés folyamat. Félünk tőle még akkor is, ha nem minket érint, hanem bárkit aki a környezetünkben él, akiket látunk a közösségi médiában.

Gyászolni online

Szinte hetente vagy ha még pontosabb akarok lenni, szinte naponta találkozom az online felületeken gyászhírekkel, megemlékezésekkel és „égi születés-névnapokkal”. Az, hogy ezeken a felületünkön nem csak az örömhíreinket osszuk meg, de a veszteségeinket és fájdalmainkat is, mint az életünk eseményét, teljesen rendben levő dolog.

Megszokni viszont egyre nehezebben tudom,hogy milyen sokan teszik ezt meg szerintem tiszteletlenül az elhunyt felé.

Miért tiszteletlen sok esetben az online gyász?

Az életünk két zárójelből áll. () A születésünkkor megnyitjuk és a halálunkkal bezárjuk ezt az zárójelet. Szerencsés esetben a benne foglalt élethossz szép bő és hosszúra nyúló. Amikor megszületik egy kisember a világra, a szülei és családja készülnek már arra a bejelentésre is, ahogy az online térben világgá kürtölhetik a kis jövevény nagy napját.

Öröm olvasni ezeket a szép gondolatokat, ahol képeket kaphatunk a boldog pillanatokról, a születés csodájáról megható és érzelmekkel teli posztot. Imádja mindenki olvasni, kicsit részesei lehetünk a boldogságnak újra és újra, amit egy gyermek születése okoz.

Miért nem tesszük meg ezt az elhunyt szerettünkért?

Amikor egy élet lezárul, minden temetésen egy rövid összefoglalóval emlékeznek meg az elhunyt életéről, fontosabb életeseményeiről, kedvenc időtöltéséről és családjáról. Az online búcsú természetesen nem ennyire bensőséges, viszont sok esetben számomra bosszantó és kisstílű.

Gyakran látom, hogy minden magyarázat nélkül egy ismerős fekete képet , vagy gyertyát helyez a profilképe helyett, így közölve, hogy veszteség érte és gyászol.

Sajnálom, ha most kicsit nyersen fogalmazok, de számomra ez nem elfogadott módja, egy ember halálának bejelentésére. Még pontosabban: Egy szóval nincs említve az elhunyt, csakis a közlő vár részvét nyilvánítást.

Gyász jelentés az első lépés.

A veszteség, főleg ha közeli embert érint letaglózó és kegyetlen érzés. Joggal járhat a tolerancia a gyászoló felé. Épp ezért, elfogadható, ha ebben az időszakban képtelen a hozzátartozó a közösségi médiával foglalkozni. Nem kell, hogy megtegye. Ám ha eljut a telefonon a profilképe átállításáig, szerintem akkor nem hagyhatja ki azt a legfontosabb közlést, hogy kit vesztett el és miért gyászolja.

Személy szerint, amíg nem kapok információt én részvétet sem nyilvánítok. Sajnálom, hogy gyászol, de ennek lenne egy protokollja, egy tisztelet adása az elhunyt ismerősei irányába is, hogy tudjuk kit vesztettünk és miért érzek vele ezért együtt. Egy fekete háttérben hol az elhunyt??

Ha van erő a háttérszínhez, gyertyához, legyen erő pár szóhoz esetleg képhez is. Azért temetkezünk és emlékezünk meg évekig-évtizedekig, hogy ne merüljön feledésbe az elhunyt. Hogy az emberi értékeinket ünnepeljük még az utolsó szívdobbanás után is. Mert mindenki élete értékes, egyedi és ezt a hozzátartozók tudják a leginkább.

Miért rejtik el egyesek a szerettük életének a végét? Ami épp oly fontos életesemény (ha fájdalmas is)mint a születése volt?

Sokszor látom ezeknél a posztoknál, hogy illendőségből hozzá szólnak, van aki kérdez is, hogy mi történt, ami kb. olyan hatás egy ilyen felületen, mint kéretlen látogatónak lenni ahol nem várnak. Gondolom ti is azért olvastok ilyenkor kommentet, hogy megtudjátok mi történhetett? Milyen szánalmas és kirekesztett dolog, hogy nem tudhatsz semmit, mert válasz sincs a „gyászban”, -nem illik zavarni.

Én azt gondolom, aki így közöl halálhírt, az egyedül maga köré kíván figyelmet terelni.

Égi születésnapot és névnapot SEM kívánhatunk annak, aki már nincs köztünk a facebookon. Nem olvassa. Brr..

Emlékezzünk meg azon a napon róla pár sorral, így tartjuk életben az emlékét és az élete szép és említésre méltó pillanatait. Bármennyire szeretnénk még felköszönteni, mert hiányzik nekünk, a „boldog égi születésnap” inkább szürreális, mint kedves gondolat. Szeretnénk, ha hozzátartozónknak „ott fent” örök békesség jutna…igen én is ezt érzem. Remélem és hiszem is hogy földi kínoktól felszabadult lélekkel léteznek valahol-elérhetetlenül..

A gyász is a szeretet gyermeke

Emlékezzünk rájuk…beszéljünk róluk, emlékeztessük barátaikat, ismerőseiket, hogy a hozzátartozó ünnepnapjain mi még gondolunk rájuk szeretettel. Mert ez a legerősebb energia ami összeköthet bennünket.

Köszönöm ha elolvastad a soraimat és ha egyetértesz velem, segítesz egy megosztással, hátha pár ismerősünkre hatással lesz és változtatunk egy kicsit ezen a most kialakulóban levő online kultúrán, hogy emberibb maradjon.

Legalább az élet zárójeleit emeljük ki a mindennapi eseményekből. Tiszteljük meg az elhunytat és az összes ismerősünket azzal, hogy bemutatjuk, leírjuk kit veszítettünk el, így a részvétnyilvánítás is őszinte és együttérző lesz.

Ha szívesen olvasnál a depresszióról, írtam egy saját tapasztalataimra támaszkodó cikket itt olvashatod

Örülnék, ha csatlakoznál a facebook csoportomhoz itt megteheted